RUTTKAY SÁNDOR

Ruttkay Sándor művészetének tárgyához kifejezőeszközként elsősorban a vonalat alkalmazza. A klasszikus tárgyhoz megtalálta a rajznak azt a formáját, amely emelkedetten is tud szárnyalni, de össze is tud töredezni a mondanivaló érdekében, s mint minden figyelemreméltó művészi megnyilatkozás, nem nélkülözi a humort sem. Ruttkay Sándornak ez a nem külső, hanem belső nagyformátumúság a vérében van - nem idézi a klasszikusokat, hanem így alakít a maga módján. Mi mégis a mai, a napjainkhoz kötődő vonalaiban -, ami miatt nem állíthatjuk azt, hogy valamilyen elavult akadémikus lenne? Ez tipikusan századunk terméke, a spontaneitás, az automatizmus, amely az álom és fél ébrenlét ösztönös vágyait, megérzéseit emeli a tudatba, s egészen sajátos benne, hogy ezzel a módszerrel nem a durvát, a retteneteset, hanem a szépet, a harmonikusat szuggerálja. Lazán hurkolódó vonalai szépséggé válnak, nemes fejekké és gyönyörű beszédes kezekké.
Azt mondják, hogy a rajz tudásról az emberi kezek ábrázolása árulkodik leginkább. Nos, Ruttkaynál hibátlan kezekkel találkozunk. A lebegő vonalak közé a valóságot bűvöli, vagy, inkább annak égi mását.

dr. Haulisch Lenke, művészettörténész

Ruttkay Sándornak különös grafikai és szellemi eszköztára van. Azzal együtt, hogy szemünk letapogatása után érezzük a figurák karakterét, szándékait, lelkiségét, nyersességét, mindez mégsem nyers és konkrét. Ruttkay csak sejtetve rajzol. Különös látni, ahogy egy-egy motívum- sort igen plasztikusan állít elénk, aztán elnagyol, lazán vezeti tovább vonalát, illetve tekintetünket. Persze ez a „lazaság", ,,nagyolás" is mindig telve van fojtott feszültségekkel és persze alapossággal. Különös látnunk, ahogy a rajz folyamatában szinte átalakul a mű, szinte folyamatos metamorfózison megy keresztül, s a pozíciók változatossága jelenik így meg munkáin. Varázslóvá válik, mikor egy rajzban szinte több eseményt is tár fel előttünk, s így rajzi, vonalbeli burjánzásában időben és térben is kitágul a mű.

dr. Feledy Balázs, művészeti író

Grafikai lapjain mindig valamilyen időtlen vággyal és viszonnyal, érzelemmel és indulattal szembesíti magát és nézőjét. Típusait lehetetlen, de szükségtelen is konkrét korhoz-helyhez kapcsolni. Művészi világa egyetemes: szkepszissel és humánummal, borongó melankóliával és bölcs humorral is átszőtt. Finom vonalainak pókhálószerűségei, fölindulásainak koromfoltjai, teremtő képzeletének füstszerűségei megállítanak, visszahívnak, megtisztító meditációra késztetnek.

Éles Csaba

Grafikai eljárásának jellegzetes jegyei között említhető a szűkszavúság, az árnyalt, szép elhagyás, a biztos rajztudás, a gesztusok nagyvonalú, olykor expresszív kezelése, vagy a telítettség különböző arányainak, a negatív és pozitív foltrendszereknek a megjelenítése. Alkotásai egyidejűleg hordoznak klasszikus és modern jegyeket. A figurák, a komponálás, a megformálás módja jellegzetesen klasszikus irányultságú, ám kortársi kezdemény a grafikai vonalak megtörése, elhagyása, csak súlypontokon történő jelzése. Jellegzetes, háttértelen képein a figurák is háttértelenül lebegnek. Ha mégis némi súlyuk támad, az történetük következménye.

Balázs Sándor, művészeti író, műkritikus

Előtte a papír olyan bekalandozandó terep – jobbára pasztellel dolgozik (innen a rajzi bársony), de az akvarell finoman érzékeny áttűnéseiben is otthon van–, amelyen olyan biztonsággal kell járni (a száguldás sem ritka), mint jó gazda a kies mezőn. Tehát sosem döndül a láb, hanem szállong. Ebben a hódításban mérték van, érzékenység van, erő van. Vonalai, vonalhálói semmikor sem tétovák – a megszenvedett tudás nem is engedné a rajzi bizonytalanságot -, ami bennük rejtezik, valójában az adja - szimbolikus kiterjesztéssel, tehát bőséggel - a téma filozofikumát.
A művész számára a groteszk – a széppé csúfult és csúffá szépült világmindenség – nem csupán elixír, amelytől, noha nincs itt szürreális lebegés, álom-terrénumra fordulnak a dolgok, hanem tüzetes, a valódinál valódibb világmagyarázat. Ebben a tudatosan keserűvé édesített rajzművészetben éppen az a különleges, hogy egyetlen lap sem ámul a világ csodáin, hanem – számtalan változatban – megteremti azt.

Szakolczay Lajos, kritikus, irodalomtörténész

ÖNÉLETRAJZ